A KKV-k – nem csak Magyarországon, de bárhol máshol a világon - egy rendkívül nagy számosságú és heterogén csoportot képeznek, ezért a szakpolitikai gondolkodás igyekszik kiemelni a versenyképesség szempontjából fontosabb csoportokat.

A mindenkori GDP- és foglalkoztatás-növekedés nagy részét viszonylag kis számú, gyorsan növekvő vállalkozás adja. Definíciótól függően a nemzetközi tapasztalatok alapján az összes vállalkozás 1-10%-a kerülhet kiemelésre növekedésük alapján. Az igazán gyorsan növekvő (min. éves 20%-os növekedésű) vállalkozások száma inkább 1% körül mozog.

A gyors növekedésű vállalatok általában fiatalabb, de nem induló, hanem bizonyos érettséggel rendelkező vállalkozások, közöttük a nagyobb vállalatok éppúgy jelen vannak, mint a KKV-k (sőt, előbbiek adják a termelési és foglalkoztatási többlet nagyobb részét).

Ahogy általában a KKV-k, úgy a gyors növekedésű vállalkozások sem alkotnak egységes, zárt, állandó csoportot. Nincs átlagos gyors növekedésű vállalatmodell, minden gyors növekedés egyedi. Szinte bármely vállalkozás bármikor a gyors növekedés kapujában találhatja magát, s a kérdés inkább az, hogy képes-e és hajlandó-e megragadni az adott vállalkozás a növekedési lehetőségeit. Képes-e, vagyis rendelkezik-e azokkal a belső (menedzsment, humánerőforrás, szervezési, tőke stb.) és külső (piaci, finanszírozási, támogatási, kapcsolati stb.) feltételekkel, amelyek lehetővé teszik a növekedési lehetőségek kiaknázását.

A vizsgált szakirodalmak alapján a HGC-k közös jellemzője, hogy sikerességük alapja általában az innováció, leggyakrabban valamilyen termék- és piaci innováció:

• új piaci lehetőségek azonosítása (saját vállalattal piacra lépés vagy felvásárlás);
• továbbfejlesztett, diverzifikált termék, mely a piacbővítést célozza;
• kulcs humánerőforrás-gazdálkodási változtatások meglépése;
• a szállítókkal való szorosabb kapcsolat kialakítása;
• a piaci vagy technológiai változásokhoz való gyors alkalmazkodás.